Amit érdemes tudni a tiszavirágzásról

Aki a Kárpát-medencében él biztosan hallott már a Tisza virágzásáról, de a világ más részein is tudnak már róla. E kecses rovarok megjelenése június közepén lenyűgöző természeti látványosság.

 

E rövid életű, tömeges násztáncot járó rovarokról, a kérészekről, már az ókorban említést tesz Arisztotelész (Kr. e. 384-322), aki Ephemeronnak, egynapinak nevezte őket.  Magyarországon a XVII. században Marsigli olasz földrajz tudós, utaz volt az első, aki megfigyelte a tiszavirágzást a Tiszán. A tiszavirág az 1900-as évek első harmadában kihalt Nyugat-Európából, és Közép-Európában is jelentősen lecsökkent az állománya. Korábban  Skandinávia és a mediterrán területeket kivéve egész Európában közönséges fajnak számított.

 

A tiszavirág (Palingenia longicauda) a legnagyobb európai kérész; 2,5-3,8 cm-es, a farksertéivel 12 cm hosszú is lehet. Két pár szárnya egyenlő alkotású, hártyás, gyengén recézett, világos-barna színű. A nőstényeknek a farksertéi rövidebbek, így gyorsabb repülésre képesek. Egy nőstény a folyás iránynak felfelé általában 7-8000 db petét ejt a víz felszínére, melyek a fenékre süllyedve kezdik meg lárvaéletüket. A lárvák az agyagos aljzatba fúrják magukat . Az egyedfejlődésük 3(?) (vagy rajzásra kedvezőtlen években 4) évig is eltarthat, s közben kb. 20-szor vedlenek. A lárvák növekedése a hőmérséklettől nagymértékben függ. Befejeződése váltja ki a rajzást, mely meleg, szélcsendes június közepi estéken a legzavartalanabb.
A hímek az utolsó lárvastádiumot követően nehezebben repülő ún. szubimágókká válnak, amelyek a partra repülnek és egy újabb vedlés után kezdik meg néhány órás  imágó életüket. A nőstények valamivel később jelennek meg, mint a hímek és a folyó felszínére bukkanva azonnal levetik lárvabőrüket, egyből imágóvá alakulnak, és a víz felszínén lázasan kereső hímek , másodpercek alatt megtermékenyítik őket. Egy nőstényre minden irányból , akár 40-50 hím is rátalál. Ebből a forgatagból alakul ki az a formátum, melyet a népnyelv, nagyon találóan tiszavirágnak nevezett el.  Megtermékenyítés után a nőstények a folyó közepére repülnek és ott szórják a víz felszínére petéiket.

A rajzás legalább 10 napig tart és szakaszokra osztható. Az emberek számára láthatatlanul kezdődik az előrajzás, mert az első időszakban a halak szinte az összes  agyagos járatából kilökődő lárvát megeszik. Számunkra csak akkor kezdődik az előrajzás, amikor  egy-egy megjelenik a felszínen. Először csak pár hím repül  és reménytelenül keresve cikázik a kérészes partszakasz környékén, míg egy élelmes hal el nem kapja. Számuk naponta egyre növekszik és az első becsült 100-as repülés után 3-4 napra bekövetkezik a főrajzás, ami a leglátványosabb ilyenkor milliónyian repülnek a víz felett. Az utórajzáskor csak néhány tucatnyi, leginkább hím rovarral találkozhatunk. A rajzás a 17 és 18 óra között kezdődik  és 19.30 és 20.30 között be is fejeződik.  A napi dinamikán kívül a fővirágzás pár napja alatt is eltérő számban jelenhetnek meg ezek a kedves rovarok. Számos esetben tapasztaltunk kettős virágzási csúcsot ( a kettő között akár jelentős visszaesés is bekövetkezhet). A virágzás időpontjára vonatkozóan a megfigyeléseink szerint általában elmodható, hogy június 10 és 20 között szokott megtörténni, de vannak eltérések és ezért soha nem lehet biztosan megmondani az időpontját előre. 2007-ben június 7-én kezdődött el az elő virágzás és 17-re már be is fejeződött, de csapadékosabb években, amikor nagyobb a vízállás ( és hidegebb a víz), akár július első napjaiban is megtörténhet.  Előfordult már olyan is, hogy a kedvezőtlen viszonyok miatt a virágzás elmaradt (2010). Érdekes, hogy a tiszavirágzásnak területi dinamikája is van, mert a virágzás a Tisza déli szakaszairól indul és halad a folyásiránnyal szemben.  Nem mindenütt egyforma az intenzitása, vannak gyérebb és gazdagabb területek. Ez leginkább a meder állapotával függ össze.  A Tiszán kívül örvendetes, hogy a Kőrösökön és a Berettyón is gazdag virágzást tapasztaltak az utóbbi években. Sőt, talán az emberi tevékenységnek köszönhetően pár éve a Rábán is láttak ebből a kérészfajból repülő egyedeket.

Azon kívül, hogy egy rendkívül látványos esemény a Tisza kivirágzása, fontos ökológiai jelentősége is van. Számos hal-, madár- és békafaj táplálékául szolgálnak, és fontos jelző(marker) élőlény a folyó ökológiai állapotának ellenőrzéséhez.  Örvendetes az utóbbi évekbeni gazdag megjelenése, visszatérése, mert a folyó jó ökológiai állapotát jelzi. A 60-as, 70-es években a Tisza mellé telepített vegyipari gyárakból kikerült szennyezések jelenetősen csökkentették állományukat. ( Szolnok, Sajóbábony, Leninváros) Egyedszámának ilyen drasztikus lecsökkenésében szerepet játszanak még az antropológiai hatások, úgymint a folyószabályozások, mederátalakítások, erőmű építések, folyópartok ettől a tájtól idegen anyagokat használó partvédelme, és az előbb említett  szennyezése.